2016.06.16. - Vác - Gokart
Mi, Ivanics Nikolett és Csáky Máté az ipolybalogi alapiskola 8. osztály tanulói vagyunk, és már második alkalommal vehettünk részt gokartozáson, Vácott. Mindkét alkalommal nagy örömmel, pozitív emlékekkel és felfrissülve tértünk haza, mivel nagyon élveztük minden percet, amit a váci gokartpályán eltölthettünk. Részt vehettünk pár bemelegítő körön, majd egy izgalommal teli időmérőn is. Az időmérőt követően következett a nap „fénypontja”, a gokartverseny. Itt szép eredményeket sikerült elérnünk immár második alkalommal is. Élveztük a sebességet, valamint a versenyszellemet is. Nagy köszönet Béla bácsinak, valamint az egész nap szervezőinek, a váci gokartoktatóknak. Köszönjük és reméljük, hogy a jövőben, a következő években is szeretettel várnak, és sok-sok jó emlékkel térhetünk haza, ide a Felvidékre. Köszönjük szépen!!!
Nagyon tetszett ez a nap! Életemben még egyszer sem gokartoztam, először még egy kicsit féltem is. Nagyon élveztem még azért is, mert a barátaimmal lehettem. Azt is nagyon élveztem, amikor az 1. helyet megszereztem. De persze ez a nap nem (csak) arról szólt, hogy elérjem az 1. helyet, hanem arról is, hogy jól érezzük magunkat. Ha egy szóval jellemezném a napot, akkor szuper volt. Ha lesz lehetőségem, a családommal is elmegyek.
A váci gokartpályán eltöltött napunk szerintem nagyon jó volt! Mikor odaértünk, mindenki izgatott volt. Főleg azok, akik még soha életükben nem gokartoztak. E téren én szerencsésnek mondhattam magamat, mert mi már többször voltunk itt, Vácon gokartozni. A pálya melletti épületben a tulajdonos elmondta, mit hogyan kell csinálni, mire kell figyelni stb. Azt is megemlítette, hogy a jobb oldali pedál a gáz, bal oldali pedig a fék és, hogy nem egy, hanem két bemelegítő kör is lesz az időmérő és a futam előtt. Az első bemelegítő körön a tizennégyes gokart vezetője voltam. Örültem, mert a gáz ki volt rajta engedve, ezért nyomhattam, amennyire csak tudtam, a kanyarokon kívül nem fogott vissza nagyon semmi. A második körben már a tizenhatosban ültem, de annak viszont még nem volt kiengedve a gáz. Tehát hiába mentem bele minden kanyarba padlógázzal, egyszerűen nem ment. Az időmérőn az egyik legcsúszkálósabb gokartot kaptam. A kilencessel minden kanyar kész driftelés volt, de azt a nehéz fordítókanyart könnyen be tudtam venni a driftelést alkalmazva. A versenyen negyedik helyről indultam. Az első kanyarban már az előttem levő harmadik kicsúszott, és én ravaszul elmentem mellette. A mögöttem levő tizenkettesnek még a kereke is leesett az egyik kanyarban. A végén negyedik lettem az A csoportban.
Életemben először voltam a váci gokartpályán, ahol nagyon jól éreztem magam. Ahogy tapasztaltam, voltak gyorsabb és lassabb gokart autók. Eleinte féltem, hogy nem fogom tudni, hogyan kell irányítani, de minden jól alakult. Ez a jutalomkirándulás nagyon tetszett, és remélem, minél hamarább megismétlődik.
Nemrégen iskolai kiránduláson vettünk részt. Autóbusszal mentünk Vácra. A mi osztályunkból 5-en voltunk. A 7. osztályból hatan voltak, a 8. osztályból csak ketten, és a legnagyobbak, a kilencedikesek viszont kilencen voltak. Az utazás nem tartott sokáig Vácra. Amikor megérkeztünk, egy csöppet izgultam, hogy milyen is lesz vezetni. Csoportokra voltunk osztva. Én és az osztálytársaim az utolsó csoportban voltunk, és velünk volt egy kisfiú, Ádam. Amikor beleültem az autóba, alig vártam, hogy vezethessek. Sajnos nem értem el helyezést, de engem nem a díj érdekelt, hanem, hogy jól érezzem magam. Remélem, hogy jövőre ismét elmehetek. Ez a gokartozás nagy élmény volt számomra.
Rádóczi Béla bácsinak köszönjük az élményekkel teli gokartozást!
