Mikszáth-emléktúra
A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya az idén 2006. május 27-én, szombaton rendezte meg a már hagyományossá vált Mikszáth - emléktúrát Szklabonyára.
Az emléktúra célja a magyar nemzeti művelődés szolgálata, a Mikszáth-kultusz ápolása, a közös időtöltés öröme és az egészséges életmódra szoktatás.
A kerékpártúrára zömmel az Ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskolából jelentkeztek bátor vállalkozók, tizenhat diák (fiúk és lányok), két pedagógus (Molnár Barnabás, Hlavács Ferenc) és egy szülő (Molnár Szilvia).
Utunkon egy villogó jelzéssel ellátott autó is elkísért, hogy felhívja a többi autós figyelmét a kerékpározó csapatra.
Majd Nagycsalomjáról is csatlakoztak hozzánk kerékpárosok és az ipolyságiak is utolértek minket az út folyamán.
A jó kerekezést csak az időjárás viszontagságai nehezítették meg. Bár sütött a nap, de a viharos erősségű ellenszélben kétszer akkora erővel kellett taposni a pedált, hogy előre haladjunk.
Útközben akadt némi technikai hiba, itt-ott meg kellett javítani egynéhány dolgot a kerékpárokon, de szerencsére ez nem vett igénybe túl sok időt. A megbeszélt időpontra vidáman kerekeztünk be Szklabonyára, ahol egy kis frissítővel vártak minket.
(És ott, Szklabonya előtt, mintegy végszóra: kilyukadt az egyik biciklikerék…Javítás, gumiragasztás, szerelés…)
Miután egy kicsit kifújtuk magunkat, az Ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola diákjainak mesejátékát tekinthettük meg a Mikszáth-ház udvarán. Ezt követte egy Mikszáth elbeszélés az ipolyvarbóiak részéről, majd megkoszorúztuk a Mikszáth-szobrot.
Ebéd után jólesően helyezkedtünk el a ház egyik bemutató termében, hogy egy kicsit pihenjünk, és ahol egy útifilmet néztünk meg Szklabonyáról. Utána röviden beszélgettünk Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regényéről, majd kimentünk a faluba, hogy amit az útifilmen láttunk, azt élőben is megszemlélhessük.
Falusi sétánkat nem nyújtottuk hosszúra, mert a viharos szél vészesen sodorta fejünk fölött az esőfelhőket, és attól tartottunk, ha nem iparkodunk hazafelé, bőrig ázhatunk.
Így hát (nem a lovak közé) a kerekek közé csaptunk, és megújult erővel indultunk hazafelé.
Szlovákgyarmaton megálltunk egy kis hűs jégkrémre, majd gurultunk tovább az utunkon. De, mintha csak az időjárás játszott volna velünk, újra erős ellenszelet kaptunk. Így az utolsó 10 - 12 kilométert igencsak erős, nehéz turisztikai útnak értékelhetjük.
Szerencsére mindenki hősiesen helytállt. Látszott, hogy kis csapatunk minden tagja lelkes kerékpározó, akik edzettek és erősek.
Szóljon e nap üzenete nem csak a kultúra ápolásáról, irodalmi nagyjaink megemlékezéséről, de a sport szeretetéről, az edzettségről, az erőről, a kitartásról is.
Valamint szolgáljon ez a túra példamutatásként a többi diáktársunk számára, hogy jövőre még többen, még nagyobb számban vegyünk részt ezen az Emléktúrán.
