2023.06.12-16. - Erdei iskola - Verőce-Magyarkút
A hétfői napon szerencsésen megérkeztünk Verőce-Magyarkútra, ahol kezdetét vette a várva-várt erdei iskola. "Hont foglaltunk", sokat játszottunk, túráztunk, tanultunk a fákról, cserjékről, erdei nagyvadakról, megismerkedtünk az örvös galambbal, kíméletlenek voltunk a gyapjas pille hernyójával, s megtudtuk, miért viselnek a vadászok a kalapjukon szajkótollat.
A második napon is verőfényes napsütésre ébredtünk. A reggeli tornát követően ellátogattunk Magyarkút "lelkéhez", az Irma forráshoz, majd kézműveskedéssel békát és kígyót alkottunk. A mozgás és a játék se hiányzott a napból. Közben kiderült, hogy a szarvasbogár nem játék... Este pedig éjszakai túrára indultunk az erdőbe, amit nagy izgalommal vártunk...
Az éjszakai bátorságpróbáló túra után másnap picit nehezen ébredtünk. De sikerült! Kirándulós napot tartottunk. Sokféle vonatot kipróbáltunk, gyönyörű helyeken jártunk. Az erdei kisvasút Királyrétre vitt. Ott ellátogattunk a Hiúz Házba, ahol interaktív kiállítás várt bennünket. Felfedeztük a Börzsöny hangjait, megismerkedtünk a Börzsöny lakóival. A pókhálós mászóka és az óriás memóriajáték pedig gondoskodott az élményekkel teli kikapcsolódásról. Az időjárásra továbbra sem panaszkodhattunk.
Csütörtökön délelőtt vízbiológuskodtunk. Megismerkedtünk a helyi vizes élőhelyekkel, a rejtett vízi állatvilággal. Mintát vettünk a helyi forrásból és patakból. Találkoztunk házas tegzeskével, bolharákkal, víziskorpióval, sikerült megnézni egész közelről a foltos szalamandra ivadékát, sok szúnyoglárvát, s elcsíptünk 1-2 molnárkát is(és nem a csoportunkból). Délután először kutyás bemutatón vettünk részt, amin bemutatkozott nekünk Vuki, Botrány és Pardon, a három border terrier, majd hozzájuk csatlakozott Csoki, a szálkás szőrű tacskó. Folytatásképp egy erdei túra keretén belül a természetjárásban használatos eszközök helyes használatát gyakoroltunk, majd építettünk három rejtekhelyet. A napot „Ki mit tud?”-dal zártuk.
Péntek délelőtt búcsút intettünk Magyarkútnak, s a "Kispirossal" hazavonatoztunk. Még sikerült a vihar előtt megérkeznünk, s egy utolsó búcsúfagyira is futotta. Jó volt, szép volt, tán igaz se volt... Köszönet mindenkinek, aki bármi módon hozzájárult a hét zökkenőmentességéhez. Azt hiszem, van miért hálásnak lennünk... Az élmények pedig remélhetőleg még jó sokáig velünk maradnak!
