Iskolatörténet
Ipolybalog községben a rendelkezésre álló adatok, a visszaemlékezések és a szájhagyomány alapján csaknem 225 évvel ezelőtt, az 1770-es évek végén vált lehetővé az ifjúság intézményes oktatása, Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben. A Magyarország számára filantrópista eszmékre épülő szabályzatot az uralkodó 1777-ben hagyta jóvá Ratio Educationis címen. Célja az volt ezzel a szabályzattal, hogy Magyarország meglevő iskoláit egy állami iskolarendszer keretei között egységes szervezetbe rendezte, azok felekezeti jellegének, valamint feudális fenntartási módjuknak megváltozása nélkül.
Először az 1770-es évek végéről származó feljegyzések adnak számot arról, hogy Ipolybalogon az iskolát Török Pál kőkeszi plébános támogatta 320 forintos alapítvánnyal. 1780-ban a római-katolikus elemi iskolának Marsovszky Ferenc volt a kántortanítója, 1812-től Németke Mihály.
Az iskolaköteles gyermekek kimaradását az iskolából az 1850-ben kiadott miniszteri rendelet szabályozta, miszerint a tanköteles gyermek marhák, libák, juhok őrzésére iskolaidő alatt nem használható.
Így az iskola is megkapta a német nyelvű felhívást. Az 1850/51-es tanévben 30 tanköteles fiú és 29 leány volt. Iskolába 25 fiú és 27 leány járt.
A tanítói járandóság megállapítása, a tanképesítés megszerzése, valamint az iskola és a tanító érdekeinek megvédése sem volt közömbös, ugyanis ezek az 1858-as évi rendelet főbb pontjai közé tartoztak az oktatásügyet illetően.
Az iskola kántortanítója 1867-ig Tóth János, kinek jegyzői hivatala is volt.
1867-től Ferenc József császár és magyar király, báró Eötvös Józsefet nevezte ki vallás- és közoktatásügyi miniszterré, aki a következő évben 1868-ban benyújtotta az új népoktatási törvényjavaslatát, melyet a felsőház és a képviselőház törvényerőre emelt. Ez a 1868: XXXVIII. te. a népiskolai közoktatás tárgyában néven elfogadott törvény több százezer oktatás nélkül felnövekvő gyermeket segített hozzá a művelődéshez, s több ezer községet ahhoz, hogy iskolához jusson.
Főbb előírásai:
A tankötelezettség 6-12 évesek számára kötelező a mindennapos elemi iskolában. A 12-15 évesek számára kötelező az ismétlő iskola.
Mindenki állíthat iskolákat, de elsősorban a községeket ösztönzi iskolaszervezésre.
Elrendelte 20 új állami tanítóképző és 10 tanítónőképző intézet felállítását. Ezek háromévesek voltak.
A népiskolák felügyelete, bárki is legyen az iskola fenntartója, az állam jogos kötelessége.
A népiskolák típusai:
- elemi népiskola - hatosztályos
- ismétlő iskola - heti ötórai foglalkozással
- polgári iskola - eredetileg hat, majd négyosztályos iskola
- felsőbb népiskola - ez nem volt életképes
1867-1881-ig Balogon Gergely József volt a tanító és jegyző.
1869-ben megalakult az első iskolaszék, melynek tagjai voltak: Petrovics Károly, Török Ferencz, Gyurász János, Petrovics László, Juhász János, Zolczer István, Cseri János, Zolczer Vencel és Kakas Antal. Elnöke Balázs György ipolynyéki plébános lett. 1870-ben bővítették az iskolaépületet. A tanító 2 szobás lakást kapott, s a tantermet áttették az épület hátsó részébe. Az iskolában 7 évfolyam tanult.
1881-ben az iskola tanítója Szokoli István lett, aki 1893-ig működött a faluban. 1893-1896 között Rozinai László, majd Balla Jenő tanított a katolikus iskolában. 1897-től kezdődően az iskolaszék megállapította a kántortanító javadalmát: 5 hold szántó, mit a község művelt, 3 hold rét, 1 forint tandíj minden tankötelestől és 4 öl fa. Minden házhelytől 20 icce búza vagy rozs járt. A gazdáktól 16 krajcár borpénz, az ismétlősök oktatásáért 30 forint járt.
Manga Mihály tanító fizetését, aki 1897-től 1899-ig tanított az iskolában, az iskolaszék megjavította. Minden tanuló 7 tojást és 2 forintot volt köteles leadni.
Manga Mihályt Tóth Ferenc és Bécsi István tanítók követték. Az első képesítéssel rendelkező tanító az iskolában Szilárd László volt 1905-től.
1907-ben az iskolaszék elhatározta, hogy a tanköteles gyermekek megnövekedett létszáma miatt másik tanerőt is alkalmaz. Így került 1907. december 12-én az iskolába Tomis Vilma. Járandóságát és a lakást a községtől kapta, a tanítás pedig bérelt házban kezdődött el.
Jelentős mozzanat a népoktatás alakulásában az 1907. évi 27. törvény /Lex Aponyi/, mely betetőzése volt az erőszakos magyarosításnak. A törvény szerint a nem magyar tannyelvű felekezeti népiskolák tanítói csak akkor kaptak állami segélyt, ha a magyar nyelvet eredményesen tanították, azaz a negyedik osztály befejezéséig a nem magyar tanulók alapszinten megtanulnak magyarul.
1908. augusztus 2-án az iskolaszék elhatározta, hogy községi segéllyel felépíti az új iskolát. 1912. július 7-én csereszerződést kötöttek a fogyasztási szövetkezettel a Susicky-féle házról, melynek értelmében az iskolaszék ráfizet a régi iskolaépületre, s cserében megkapja az iskola helyét a rajta fekvő épülettel. Ez az épület azonban nem felelt meg az iskola céljaira, így elhatározták, hogy újjáépítik. A munkát egy Gyurász nevű vállalkozó el is vállalta. Végre 1913. szeptember 1-jén az új iskola épületét átadják rendeltetésének. Az épület 2 tanteremből, 1 kántortanítói és 1 tanítónői lakásból állt. A tanítói lakáshoz 2 szoba és 1 konyha tartozott. Az új iskola felépítésében legnagyobb érdeme Szilárd Lászlónak volt, aki 1914-ben bevonult, és 1914. november 24-én hősi halált halt. A két osztályt felesége, Szilárd Lászlóné vezette 1917. szeptember 9-ig. Majd az iskolaszék Molnár József kántortanítót, 1919-ben pedig Horváth József ipolyszakállasi kántortanítót választotta meg, aki 1920. november l-jéig működött az iskolán.
Az iskola helyzete az első Csehszlovák Köztársaság idején
Az első világháború az Osztrák Magyar Monarchia kapitulációjával ért véget. Területén különböző államok alakultak ki, így alakult meg Csehszlovákia is 1918. október 28-án.
Jelentős számú magyar lakos került több évszázados fejődés után kisebbségi sorba egy nyelvileg teljesen idegen állam keretén belül. Az államfordulat a magyarság iskolaügyét tekintve a köztársaság területén annyit jelentett, hogy az oktatás a Magyar Királyi Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium hatásköréből a csehszlovák Iskolaügyi és Nemzetművelődési Minisztérium igazgatása alá került. A magyar kisebbségre az a feladat hárult, hogy a kétnyelvűség biológiai követelményének megfeleljen, azaz miként az államfordulat előtt még egy európai nyelvnek a megtanulása tartozott boldogulásának feltételei közé, úgy most az államnyelvnek a megtanulása vált nélkülözhetetlenné.
Az 1918-as államfordulat után a csehszlovák iskolapolitika első intézkedése volt, hogy Szlovákiában a teljesen vagy nagy többségben szlovák lakosságú területeken megszüntette a magyar nyelvű iskolákat. Ez érthető volt, hiszen az 1867 után jelentkező magyarosítás az iskolák viszonylatában volt a legintenzívebb.
Az iskolai oktatás alapvető intézményéről, az elemi iskoláról az első fontos törvény már 1919-ben megszületett. Ez a 189. számú törvény többek közt kimondta, hogy ott, ahol 40 kisebbségi iskolaköteles gyermek van, a szülők kérésére kisebbségi elemi iskolát kell létesíteni. A törvény demokratikus kisebbségi intézkedéseit a nacionalista iskolai hatóságok nemcsak a szórványmagyarság körében hanyagolták el, hanem különböző ürügyekkel számos magyar többségű községben leépítették a magyar iskolát.
Ipolybalogon a magyar felekezeti népiskola az első köztársaság ideje alatt is fennállt. A kisebbségellenes iskolapolitika célkitűzéseit társadalmi vonalon az 1920 októberében alakult Slovenská Liga segítette elő. Ennek az állam által erkölcsileg és anyagilag bőkezűen támogatott soviniszta egyesületnek a törekvése Dél-Szlovákia fokozatos elszlovákosítása volt. Színmagyar községekben a szlovák nyelvű iskolák egész sorát szervezte meg azzal a módszerrel is, hogy az iskola kérvényezésére - nagyfokú propagandával és főképpen anyagi előnyök nyújtásának kecsegtetésével /tanszer, ruhanemű, étkeztetés/ - számos magyar családot rávett.
Az 1921/22-es iskolai évben összesen 854 elemi iskola volt, ebből Szlovákiában 727, Kárpátalján 118, a tanulók együttes száma 94 175. Négy évvel később, az 1925/26-os iskolai évben már csak 806 iskola volt 91 627 tanulóval. Az 1922 évi 226. számú törvény, az úgynevezett Kis iskolatörvény
, a hatosztályos régi magyar elemi helyett a nyolcosztályos elemi iskolai oktatást tette kötelezővé. Azoknak a magyar tanítóknak pedig, akik a képesítésüket a régi Magyarországon szerezték, az 1920. évi 276. számú törvény előírásai szerint 1923. december 31-ig szlovák nyelvből és csehszlovák honismeretből nosztrifikációs vizsgát kellett tenniük. Hogy ezek a vizsgák nagyobb zökkenők nélkül folytak le, ebben az 1921 májusában alakult Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület vezetőségének nagy érdeme volt. A tanítóegyesületnek 1921-től 1938-ig Magyar Tanító néven kitűnő érdekvédelmi és pedagógiai módszertani lapja volt.
Ipolybalogon ebben az időben az iskola tanítója Cserhalmi Gyula, aki 1922. október l-jéig működött az iskolában. 1923. február 8-án az iskolaszék Vajda Gyula kántortanítót választotta meg, aki 1926. január 30-ig volt a faluban.
A tanulók létszámának alakulása:
| Tanév | Fiú | Leány |
|---|---|---|
| 1922/23 | 34 | 42 |
| 1923/24 | 33 | 38 |
| 1924/25 | 35 | 40 |
| 1925/26 | 38 | 37 |
| 1926/27 | 34 | 37 |
A tanítás fél héttől fél tizenegyig, illetve fél tizenkettőig tartott, mert a gyermekre az iskolai elfoglaltságon kívül egyéb családi jellegű kötelezettségek is vártak: libaőriztetés, házfelügyelet, a szülők távollétében csecsemőgondozás.
1926. július 15-én az iskolaszék Pintér Sándor kántortanítót bízta meg a tanítással, aki 1926. augusztus 2-án az állást el is foglalta. Ettől kezdve minden évben gyűjtést szervezett a Csehszlovák Vöröskereszt javára, a karácsonyi ünnepekre színelőadást készített, melynek bevételét az iskolai felszerelés javítására fordította. Az 1927-es tanévben a 7. és 8. évfolyamot tanerő hiánya miatt szabadságolták. A segédeszközök száma állandóan növekedett, így 1930-ban már számuk elérte a 284 darabot. Az iskola a kékkői tankerülethez tartozott, tanfelügyelője Balažovič Mihály volt. Az 1932/33-as tanévben az iskolát már 133 gyerek látogatta, így ideiglenes osztályokat szerveztek. Ekkor már Montskó László és Montskóné Csala Anna működött itt. Műkedvelő előadásokat rendeztek, elindították a dalegyletet, Montskó László a község krónikása lett. 1933. április 28-án az iskola új tanerőt kapott, Mirtusz Berta személyében. Két könyvtár is működött: tanítói illetve tanulói. A beiratkozási díjak lehetővé tették a könyvtárak bővítését.
1938 a Csehszlovák Köztársaság életében tragikus év volt. Nagy határ menti területek szakadtak el Magyarország javára. Az 1940-41-es esztendőben több vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet is foglalkozott a visszacsatolt területek iskolaügyével. Ezek a rendeletek igyekeztek folyamatosan a magyarországi viszonyokhoz igazítani a visszakerült területek oktatásügyét. Gondoskodtak a pedagógusok átképzéséről is. A visszacsatolt területeken működő tanítók és tanárok kötelesek voltak azokon a tanfolyamokon részt venni, amelyeken megismerhették a magyar oktatásügyet, a tanügyi igazgatás rendszerét és a vezetés irányelveit.
A felszabadulás utáni viszonyok 1945-1953 között az iskola alakulását illetően
A második világháború befejező szakaszában - már a szlovák nemzeti felkelés idején - a Besztercebányán székelő Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 6-án hozott rendeleteivel intézkedett a felekezeti és magániskolák államosításáról. Ugyanakkor megszüntette a magyar és német iskolákat. Kivételt csak az 1938. október 6-a előtt létezett népiskolák képeztek. Így az első köztársaság idején már létezett népiskolák tovább működhettek, de a gimnáziumok és szakközépiskolák már nem oktathattak magyar nyelven. Ez az állapot azonban igen rövid ideig tartott, mert a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 25-én kelt rendeletével szabályozta az állami és közalkalmazottak szolgálati viszonyait. Ennek alapján a német és magyar nemzetiségű egyéneket valamennyi közhivatalból és intézményből el kellett bocsátani. Sőt, a nyugdíjak kifizetését is leállították. Ennek következtében a magyar pedagógusok százai kerültek a munkanélküliek sorába. A kassai kormányprogram értelmében, melyet 1945. április 5-én fogadtak el, 1945. májusában megszüntették a magyar iskolákat, a sajtót és a kultúra minden megnyilvánulását. Márpedig: Egy nép csak akkor fejlődhet szabadon, ha maga tartja a kezében az iskoláit. A legnagyobb fokú erkölcstelenség, gyalázatosság és alávalóság az, ha az iskola szentségét megbecstelenítik azért a legnyomorultabb célért, hogy ezáltal érjék el egy nép elnemzetlenítését.
A II. világháború okozta romok eltakarításával párhuzamosan az emberek az élet minden területén hozzáláttak az országépítő munkához. így történt ez Ipolybalogon is. A tanítás 1945. szeptember 15-én vette kezdetét a kétosztályos állami szlovák tanítási nyelvű népiskolában 112 beiratkozott magyar anyanyelvű gyerek tanításával. Majd az 1948. május 10-i, az egységes oktatási rendszer bevezetéséről szóló törvény alapján az ipolybalogi magyar iskola megnyitásáról szóló engedély 1948. november 25-én érkezett meg a Megbízotti Hivatalból, Pozsonyból.
Ez az iskolatörvény 3 típusú iskolát határozott meg:
- fokozat: 6-11 évig - nemzeti iskola 5 évf.
- fokozat: 4 éves gimnáziumok és szakiskolák
- fokozat: tanonciskolák és egyéb iskolák
Így 1949. február 7-én 49 tanulóval megnyílt a nemzeti iskola első magyar osztálya, melynek első magyar nemzetiségű tanítója Halász Tibor volt. Az 1949/50-es tanévben már két magyar és egy szlovák osztályban folyt a tanítás, 1950 szeptemberétől pedig már csak magyar osztályokban tanított Dezider Ferianc és felesége, akik az iskolaév végén el is költöztek a faluból. A törvény adta lehetőségekkel élve Szabó László és Illés József tanítók 1951 elejétől a magyar állami középiskola megszervezésén fáradoztak. A járási politikai és iskolaügyi szervek kikötötték, hogy a középiskola beindulásához 22 tanuló szükséges. A nyár közepéig azonban csak 21 diák lett. A hiányzó egy tanuló megszerzése /Tamás László/ több gondot és fáradságot okozott, mint a többi 21 együttvéve.
Ipolybalog és környéke lakosságának következő jeles napja 1951. november 7-e, amikor Jacsmenik Frigyes igazgató ünnepélyes keretek között 54 tanulóval megnyitotta a magyar középiskolát. Ugyanis a 22 beiratkozott tanulóhoz további 32 csatlakozott, akik addig a nagycsalomjai szlovák és az ipolynyéki magyar középiskolát látogatták.
Ebből is látható, hogy a magyar iskolák szervezése számos nehézséggel járt. Az épület és helyiséghiány mellett komoly gondot okozott a megfelelő számú és képzettségű pedagógus előteremtése is. Az iskolákban tankönyvhiánnyal küszködtek, ami ugyanúgy érintette a városi mint a falusi iskolákat. A tanítást kezdetben diktálás vagy másoltatás segítette. A cseh és szlovák iskolákban is használhatatlanok voltak a tankönyvek, a fasiszta szlovák állam könyvei. Az elkövetkezendő 2 év alatt mintegy 77 tankönyvet adtak ki. Csak a lelkes, sokat dolgozó tanítógárda tudta átvészelni ezt a nehéz időszakot.
Ipolybalog iskolájának alakulása, fejlődése az 1953-as iskolatörvénytől napjainkig
Az 1953-as iskolatörvény igen magas politikai célokat tűzött ki, amit már az iskolában szükséges megvalósítani. Egységes cél az iskolában a szocialista társadalom, a szocialista embertípus kialakítása. Egyben bevezették 1953. szeptember l-jével a nyolcéves középiskolai rendszert. Az iskola hivatalos neve Nyolcéves Középiskola Balog nad Ipľom. Igazgatója Szabó László tanító. Az 1953/54 -es tanévben az első osztályba 19 tanuló, a második osztályba 13 tanuló, a harmadik osztályba 16 tanuló, a negyedik osztályba 15 tanuló, az ötödik osztályba 12, a hatodik osztályba 34 tanuló, a hetedik osztályba 28 és a nyolcadik osztályba 21 tanuló lett beíratva. A tanulók oktatása a község különböző részein található egészségtelen szükségtantermekben folyt. Tankönyvek, segédeszközök, képzett tanerők hiányában. A helyzet a következő években még tovább rosszabbodott.
Az 1960-as iskolatörvény már megkülönböztetett iskola előtti nevelést, mind bölcsődét mind óvodát, alapképzést szolgáló kilencéves iskolát, melyet a napközi otthon és az iskolai klub egészített ki.
Az 1963. augusztus 23-án minden igényt kielégítő új iskolaépület a tanulók, szülők és pedagógusok birtokába került. Az Alapfokú Kilencéves Iskola átadásán Hegedűs Gábor hnb-elnök és Illés József iskolaigazgató mondott ünnepi beszédet. Az átadást jelképező szalagot Pavel Gerovsky, a Losonci járás iskolaügyi bizottságának elnöke vágta át, aki szintén nagy segítséget nyújtott az új iskolaépület megépítéséhez. Az új iskolában a tanítás 1963. szeptember 1-jén 254 tanulóval indult, akik 9 osztályt alkottak, így teljes szervezettségű állami alapiskola jött létre, melynek munkáját az igazgató mellett igazgatóhelyettes is irányította. Az iskola igazgatója Pölhös Imre tanító lett.
Ebben a tanévben tértek át az első és hatodik évfolyamban az új tanterv szerinti tanításra, amely minőségi változásokat hozott az oktatás terén. Legnagyobb változás azonban a tanulók ingyenes tanszerekkel és tankönyvekkel való ellátása volt. Ezt a történelmi nevezetességű lépést igyekezett valamennyi tanító kihasználni a tanulók hazafias érzésének fokozására, a fegyelem megjavítására, valamint a közvagyon megbecsülésére való nevelésre. A szlovákiai magyar iskolahálózat ötvenes évekbeli kiépítésének felfelé ívelő szakaszát a hatvanas évek elején éri az első komolyabb megszorító intézkedéssorozat. Bizonyos meggondolások alapján elkezdték közös igazgatóság alá vonni a szlovák és magyar iskolákat. Ilyen módon 1961-63 között 110 magyar általános iskolát vontak szlovák igazgatóság alá. Ez pedig az esetek többségében a magyar osztályok fokozatos leépítését vonta maga után éppen azokon a peremterületeken, ahol a magyarság amúgy is fokozottabb szlovákosításnak volt kitéve. A magyar szülők azonban egyre gyakrabban tiltakoztak az ilyen adminisztratív intézkedések ellen. Ezért a központi iskolaügyi szervek leállították a folyamatot. Iskolánkat ez nem érintette. 1968-ban kissé megreformálták az 1960-as iskolatörvényt, visszaállították a négyéves gimnáziumokat, valamint bevezették a szabad szombatokat. Az iskolák továbbra is a központilag kiadott irányelvek alapján határozták meg céljaikat és feladataikat, melynek elérése érdekében az iskola vezetősége és a tantestület minden egyes tagja a tőle telhető legtöbbet nyújtotta az oktató és nevelő munkában. Az oktatás színvonala egyre nőtt, az iskolán szakképzett tanerők tanítottak. Az iskola igazgatója 1971-ben Cseri Antal tanító lett.
A magyar iskolákat igen kellemetlenül érintette egy másik intézkedés is, amelyet a hetvenes évek elején foganatosítottak az iskolaügyben, és amely az iskolák körzetesítését tűzte ki célul. A két-három osztályból álló falusi magyar iskolák felszámolásával 20-30 kilométeres felvevőkörzetek keletkeztek. Iskolabuszokat pedig a magyar tanulók számára nem szerveztek. A magyar szülők kénytelenek voltak gyermekeiket a közelebb eső szlovák iskolába járatni. 1976-ban Nagycsalomján, 1977-ben Ipolyhidvégen, Ipolynagyfalun és Ipolykeszin is felszámolták az alapiskolát. A magyar iskolahálózatot 1978-tól újabb komoly veszély fenyegette. Felsőbb pártutasításra a szlovák iskolaügyi minisztérium ugyanis tervet dolgozott ki, amely szerint rövid tíz év leforgása alatt az összes magyar iskolában fokozatosan bevezetnék valamennyi tantárgy szlovák nyelvű oktatását, meghagynák azonban a magyar nyelvet és irodalmat nem kötelező tantárgyként. Ez a terv a magyar szülők körében igen nagy felháborodást váltott ki. Közös erővel és a külföld kifejezésre juttatott együttérzésével sikerült megakadályozni a magyar iskolák felszámolását. Az uralkodó párt azonban nem nyugodott bele a kudarcba és 1980-ban újra elővette e tervet, ám ez is elakadt. Az 1981/82-es tanévben a hatodik osztály munkája és az 1982/83-as tanévben már a hetedik osztály oktatása indult új koncepció szerint. Az iskolán tantárgybizottságok működtek, és módszertani napokat szerveztek. Megindult a tanítók politikai továbbképzése is.
1984-ben elfogadtak egy új iskolatörvényt, mely felvázolta az iskolarendszer fokozatos megújításának tervét, illetve elfogadta a javasolt közoktatási struktúrát. Az iskolatörvény az alapiskolát nyolc évben állapította meg, alsó tagozat 1-4 évfolyamig, felső tagozat 5-8 évfolyamig. A 8. évfolyam befejeztével még 2 év kötelező tanulást írt elő. Az iskola az Ipolybalogi Alapiskola elnevezést kapta. A nyolcvanas évek végén, közvetlenül a rendszerváltás előtti években, újabb kísérletek történtek a tantárgyak szlovák nyelvű oktatására, de ezek már a bomladozó rendszer keretében nem voltak eléggé erélyesek. 1990. február 1-jétől az iskola új igazgatót üdvözölhetett, Molnár Barnabás tanító személyében, majd 1991-től Cseri Magdolna tanítónő vette át az iskola vezetését.
Az 1992/93-as tanév szintén változást hozott. Az első osztályos tanulók új módszerrel ismerkedhettek meg. Az új módszer Tolnay Gyuláné heurisztikus programozású olvasás- és írástanítási programja. Ugyanakkor megalakult iskolánkon a diákönkormányzat. A szlovák nyelv tökéletesebb elsajátítása érdekében az iskola tanítónője Skabela Rózsa, új módszerrel kezdte oktatni a szlovák nyelvet. Így az 1994/95-ös tanévtől kezdődően képesfalak, képes olvasókönyvek segítségével ismerkedhettek meg a gyerekek a számukra még idegen nyelvvel. 1995-ben az alternatív oktatás bevezetése elleni sikeres harc után a nacionalista oktatási hatóságok több magyar iskola igazgatóját menesztették. Nálunk csak az 1997/98-as tanévben történt változás. Az iskola igazgatója Molnár József tanító lett, aki azonban egy év múlva egészségi okokra hivatkozva lemondott az igazgatói posztról. Az igazgatás ismét Cseri Magdolna tanítónő kezébe került, s az igazgatóhelyettes Skabela Rózsa tanítónő lett. Ezt követően, Skabela Rózsa 2000-től tíz éven át volt az iskola igazgatója,
2010. júliusától Ing. Molnár Barnabás az iskola új igazgatója.
Az Ipolybalogi Alapiskola igazgató-tanítói 1951-2022 között
| -tól | -ig | név |
|---|---|---|
| 1951 | 1953 | Pölhös Imre (nemzeti iskola), Jacsmenyik Frigyes (középiskola) |
| 1953 | 1956 | Szabó László |
| 1957 | 1958 | Cseri Antal |
| 1958 | 1959 | Csala Zoltán |
| 1959 | 1963 | Illés József |
| 1963 | 1971 | Pölhös Imre |
| 1971 | 1990 jan. 31. | Cseri Antal |
| 1990. febr. 1. | 1991. jún. 25. | Id. Molnár Barnabás |
| 1991 | 1997 | Cseri Magdolna |
| 1997 | 1998 | Molnár József |
| 1998 | 2000 | Cseri Magdolna |
| 2000 | 2010. jún. 30. | Skabela Rózsa |
| 2010. júl. 1. | 20xx | Ing. Molnár Barnabás |
Az iskola tantestületének tagjai voltak
| Agócs Valéria Ábrahám Anasztázia Balázs Éva Balogh Annamária Berta Zsuzsanna Bodonyi András Bodonyi Tünde Bojtos János Bugyi Ferenc Bugyi Szilvia Csáky Károly Cseri Antal Cseri Emília Cseri Hajnalka Csinger Alexandra Csíri István Dénes Sándor Faggyas Marián Gonda Erzsébet Gyurász Szilvia Gyurkovics Mária Gyurkovics Krisztína Huszár Renáta | Illés József Hocsák Emőke Kováč Július Krasznica Ferenc Krasznica Magdolna Lánczos József Lánczos Valéria Lendvay Gabriella Lukács Anita Lőrincz Borbála Medve József Megyeri Erika Mezei Márta Mézes László Id. Molnár Barnabás Molnár Anna Molnár Gizella Molnár Margit Molnár Mária Molnár Mónika Molnár Szilvia Nagy Géza Németh Pál | Németh Zoltán Nozdrovicky Beatrix Oroszlány Erzsébet Pásztori Zsuzsanna Petényi Bernadett Petrezsél László Pölhös Imre Rados Csilla Rados Mária Rég Sándor Rég Ilona Sebény Ferenc Skultéty Andrea Tóth Krisztína Török Ferenc Török Gábor Török Ilona Török Mária Urbancsik Mária Varga Katalin Varga Lajos Zsigmond József |
