Lenický Erik
Lenický Erik vagyok. Hatodik osztályos tanuló. 2009-et írunk, így most van három éve, hogy citerázom. Kiskorom óta szeretem a citerazenét, hiszen maga apukám is citerás, egyben a tanítóm is.
Rendszeresen fellépek falusi rendezvényeken, falunapokon, fesztiválokon.
2008 májusában elindultam a Gyermekek Zenei Fesztiválja címmel rendezett versenyen, ahol citerajátékommal járási-, kerületi- és országos szinten is a hangszerszólisták kategóriájában aranyminősítést szereztem.
Ugyanebben a hónapban vendégszerepeltem Budapesten a Magyarországi Szlovákok Szövetsége által Slovenské spievanky címmel szervezett gyermek népdalverseny országos döntőjében.
Tiszakécskén citeratáborban sikerül továbbképezni magam, ahol nagyon sikeres és hozzáértő tanáraim vannak. Megtanulom a citerázás fontos technikáit: a pengetű helyes tartását, a csuklóból való pengetést, a jobb és balkéz összehangolását, a szép éneklést. A tábor egyhetes, az utolsó este van a gálaest, ahol mindenki előadja a megtanult csokrát.
Szeptemberben 10. alkalommal rendezték meg Százdon az Országos Citeratalálkozót. Játékomat és énekemet a közönség szűnni nem akaró tapssal értékelte.
Az idei évem is sikeresen indult. Márciusban Lukanényén rendezték meg a Tavaszi szél vizet áraszt... című országos népdal és népzenei verseny döntőjét. A táborban tanult csokromat adtam elő, amely dunántúli dallamokat tartalmazott. A szakmai zsűri ezüst fokozattal jutalmazott. Ezenkívül a KÓTA / Magyar Zenekarok Szövetsége/ minősítésben szintén ezüst sávval jutalmaztak. A nap fénypontja számomra az volt, hogy én vihettem haza a lukanényei polgármester egyik serlegét /a kettő közül /.
Itt szeretném megköszönni iskolám igazgató nénijének, Skabela Rózsának, Németh Ágota tanító néninek, Cynti és Marci osztálytársaimnak, hogy eljöttek erre a rendezvényre. Köszönöm, hogy időt szántak rám szabadidejükből, köszönöm a kedves szavaikat és a biztató tapsukat.
