2016.12.02. - Ipolyi Arnold Emléknap-Ipolyi Arnold Emlékverseny
2016. december 2-án az Ipolyi Arnold Alapiskola neves névadója halálának 130. évfordulója alkalmából szervezett emléknapot, amely célja a 19. sz. jeles és sokoldalú személyiségére való emlékezés és munkássága, életműve előtti tisztelgés volt. Az intézményben ugyan minden évben rendezünk Ipolyi Arnolddal kapcsolatos programot: legyen az a hagyományok vagy a nyelvjárás gyűjtése, néprajzi jellegű kiállítás rendezése, népi gyermekjátékok, kézműves-foglalkozások, táncoktatás, a tudós főpap életéről szól verseny stb., ám a kerek évfordulók alkalmából igyekszünk még kiemeltebben foglalkozni az iskola névadójának munkásságával. Sőt, amellett, hogy iskolánk tanulóinak figyelmét ráirányítjuk e témára, a szűkebb-tágabb régió tanintézményeit is bevonjuk az Ipolyival kapcsolatos rendezvényeinkbe. Ebben az évben a Bethlen Gábor Alaphoz benyújtott és díjazott pályázat segítségével nagyszabású és méltó emlékezésre kerülhetett sor, amely keretében Ipolyi Arnold Emlékversenyre hívtuk a környék és magyarországi testvériskolánk diákjait.
Az emléknap egyes programjaiban részt vett az iskola összes tanulója, valamint meghívott vendégeink – köztük Bálint Péter polgármester úr, Balogh Gábor, a Csemadok NTV elnöke, Szecsei Sándor mérnök úr, a helyi mezőgazdasági szövetkezet elnöke, a település tanintézményeinek igazgatói, a környékbeli iskolák igazgatói – továbbá előadóink, a foglalkozások vezetői, a versenyző diákok és felkészítőik, kísérőik. Az ünnepség az iskola igazgatója, Ing. Molnár Barnabás köszöntőjével és ünnepi beszédével vette kezdetét, amelyben felhívta a figyelmet az ünnepek funkciójára: a nevelésre, emlékeztetésre, a tudás átadásának, átültetésének fontosságára az egyén emlékezetében, valamint arra, hogy kisebbségben élve még fontosabb üzenetet hordoznak az ünnepek – közvetítik a közösség értékrendjét, a tradíciók megbecsülésének fontosságát, s ezek továbbélésünk alapfeltételei, de egyben az előretekintés jelei is. Ezt követően a diákok ünnepi kultúrműsora következett, amelynek valamennyi programja kapcsolódott a jeles előd hagyatékához, hisz helyett kapott benne a hagyományos népi kultúra: a népmese, a népi gyermekjátékok – amelyeket Kelemen Mária tanító néni néprajz körös kisdiákjai vittek színpadra – a népdal, a népzene, és mindez kicsit közelebb vitt Ipolyi életművéhez és szellemiségéhez, a nemzeti hagyományok ápolásának, megtartásának, megismerésének fontosságához – legyenek azok szellemi vagy tárgyiasult értékek. A műsort, mint már számos alkalommal, a Hugyecz Zolcer Erika tanító néni által vezetett iskolai énekkar fellépése tette feledhetetlenné. A kultúrműsor után a meghívott vendégek és a felső tagozatosok Csáky Károlynak, a téma szakavatott ismerőjének, az iskola volt tanárának előadását hallgathatták meg a régió jeles személyiségének életéről, majd kézműves-foglalkozásokon vettek részt a szülői szövetség két aktív és segítőkész képviselőjének, Nedeľa Tímeának és Radoš Katalinnak az irányításával, valamint a felső tagozatos pedagógusok közreműködésével. Az elkészült termékek egyébként az iskola és a szülői szövetség karácsonyi vásárára is készültek, amelyre a közeljövőben kerül sor. A kézügyességben kevésbé „élen járó” diákok pedig a Szent Koronáról és a koronázási jelvényekről nézhettek meg egy dokumentumfilmet, ill. az iskolai könyvtárnak is helyet adó Ipolyi Arnold-teremben megtekinthették a maguk és iskolatársaik által összegyűjtött néprajzi kiállítást is. Ezzel párhuzamosan zajlottak az alsó tagozatosok programjai. Elsőként Lőrincz Sarolta Aranka néni tartott könyvbemutatóval egybekötött mesedélelőttöt, amely keretében saját, Mesekosár, csudakosár című, az idei évben megjelent meséskönyvéből szemezgetett, és a könyvben található megzenésített versekből/dalocskákból tanított a gyerekeknek néhányat. Ezt követően Varga Emese Anna, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa invitálta táncházba az iskola ifjabb tanulóit, hogy a tornateremben játékos táncház keretében ismerkedhessenek a gyermekjátékokkal, a néptánc alapjaival, a népdalokkal és a népzenével. Lelkesen és kitartóan „vitte táncba” a diákokat, s ebben segítségére voltak az alsó tagozatos tanító nénik és nevelőnők. Mindeközben egy másik csoport Molnár Margit, szintén az iskola volt pedagógusa segítségével készített szebbnél szebb karácsonyi díszeket, ajándéktárgyakat.
S akik számára nemcsak szórakozás volt ez a nap, hanem felkészültségük, tudásuk, megszerzett ismereteik bemutatásának, bizonyításának az ideje, ők az Ipolyi Arnold Emlékverseny résztvevői voltak. 9 iskola 10 csapata bizonyíthatta, hogy a legjobban felkészült ebben a témában, azaz Ipolyi Arnold életéről, munkásságáról és egyik népmesegyűjteménye néhány darabjának ismeretéről tehettek tanúbizonyságot. Nagy örömünkre minden megszólított iskola elfogadta meghívásunkat, így a csábi, dejtári, erdőkertesi, ipolynyéki, ipolysági – egyházi és állami – ipolyvarbói, lukanényei és természetesen az ipolybalogi iskola diákjai mérték össze tudásukat. Legjobban az Ipolysági Fegyverneki Ferenc KIKI csapata teljesített, második helyen az Ipolynyéki Balassi Bálint MTNYAI tanulói, a harmadikon pedig a Csábi AI diákjai végeztek. Természetesen a versenyről nemcsak ők térhettek haza ajándékokkal, hiszen a legfontosabbon, a megszerzett tudáson kívül valamennyi résztvevő és felkészítő kis jutalomban részesült. Az eredményhirdetés és az ebéd után sem ért véget még az emléknap, hiszen vendégeinkkel előbb az ipolybalogi, majd az ipolykeszi templomot is megtekintettük. Előbbiben György Ferenc lelkiatya beszélt a templomról és az ott található Szent Korona-másolatról, utóbbiban pedig Hutár Márk atya mutatta be a templomot. Ipolykeszi település és természetesen a templom is sok szálon kötődik Ipolyi Arnoldhoz; az emlékezés részeként a templom külső falán található emléktáblát a helyi Csemadok nevében Böjtös Ildikó, valamint az iskolák képviselői is megkoszorúzták.
Élményekben gazdag ünnepnapot zárhattunk, amely szervezésében ismét megmutatkozott egy közösség akarata és összefogásának ereje, hisz az iskola vezetésén és pedagógusain kívül a szülői szervezet, az előadók, a lelki atyák, a foglalkozásvezetők önzetlensége, segítőkészsége és tenni akarása is kellett ahhoz, hogy eredményes és sikeres lehessen törekvésünk.
