2021.09.21. - Mikszáth Kálmán nyomában

Vannak helyek, városok, falvak, melyeket halhatatlanná tett idézetek soraival is magunk elé tudunk képzelni. Mikszáth jóvoltából Szklabonya képei villannak elénk. És hogy az irodalmi alkotásokban fellelhető tárgyakat, helyszíneket testközelből is megismerjünk, iskolánk nyolcadikos és kilencedikes tanulói szeptember 21-én útra keltek, hogy megismerkedjenek, azzal a kultikus hellyel, melyet Mikszáth Kálmán nem egy írásában, könyvében elénk tár. Szklabonya, a nagy palóc születésének helye, a feledhetetlen szülői ház, a boldog gyermek és fiatalkori évek színhelye, ahol az író 1853-től több mint húsz éven át élt, ebből tíz évet az emlékházban. A ház jelentősége, egyedisége abból adódik, hogy az író itt élte át élete legfogékonyabb időszakát, itt gyűjtötte össze azt a rengeteg élményt, mely később szinte kiapadhatatlan forrása lett novelláinak. Mikszáth azt vallotta, Szklabonya az a hely, ami neki azt jelenti: „Otthon vagyok, ott vagyok köztük…” Ez a felirat fogadott bennünk a megújult Mikszáth-ház homlokzatán, a bronzszobor mellett pedig Mikszáth Kálmán édesanyjának kedvenc virágai: muskátlik, rozmaringok, rezedák. Emellett megcsodálhattuk az író életútjához kötődő dokumentumokat, kéziratokat, családi fotókat, Mikszáth bútorait és használati tárgyait, életének a szülőfaluhoz kapcsolódó eseményeit, a „jó palócok” és a „tót atyafiak” egykori világát, a diftériában elhunyt kisfia, Jánoska kedves játékait, valamint az író műveiből vett szövegrészleteket. A kiállítótermekben nemcsak az író emlékének tiszteleghettünk, de visszacsöppenhettünk a 19. század Magyarországának életébe, a palóc hangulatba, Nógrád akkori világába. Tanulóink a tárlat megismerése után korabeli játékokkal szórakozhattak, s a tárlatvezető jóvoltából egy bábszínházi előadás részeseivé válhattak, felidézve Szepi bácsi életének történetét, aki „a gyerekek barátja, aki minden vagyonát bábukra, fahuszárokra, kis bögrékre és kis kannákra költötte. Nem voltak saját gyermekei a másokéit szerette." A község a Mikszáth Emlékházon kívül megannyi helyszínt rejt magában, melyeket diákjainkkal együtt szintén felkerestünk. Megtekintettünk a 19. század elején épült Szent Vendel kápolnát, melyről A Krúdy Kálmán csínytevéseiben olvashatunk, illetve Mikszáth lánytestvérének, Mariskának a sírjához is ellátogattunk, mely éppen az emlékházzal szemközti temetőben van, s melyről Mikszáth a Galandáné asszonyom című novellában így ír: „Aki valamikor Bodokon járt, annak bizonyosan feltűnt az a kis fehér ház, mely közvetlenül a temető mellett épült, s melynek összes ablakai a temetőre néznek. Anyám építtette azt oda. Valakije volt ott, akihez közel szeretett lenni mindig.” Úgy gondolom, hogy a Szent Péter esernyője alatt című kiállítás megtekintése felkeltette tanulóinkban az érdeklődést a nagy palóc irodalmi alkotásai iránt, s az itt szerzett élmények maradandó emlékké nemesedtek a diákok lelkében.

-csb-