2023.04.28 - 05.02. – Erdély: „Határtalanul! - A Kárpát-medence magyarlakta területeinek megismerése”
A kirándulás, melyen iskolánk 14 tanulója és két kísérő tanár vehetett részt, ahol 5 napot tölthettünk el és ismerhettük meg Erdély nevezetességeit, látnivalóit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával az SZMPSZ szervezésében valósult meg.
Erdély - 1. nap
Kirándulásunk első napján elindultunk a hosszú és fárasztó utunkra Nagyvárad, Kolozsvár és Marosvásárhely érintésével az erdélyi Nyikómalomfalvára. A késői érkezés ellenére hagyományosan erdélyi szeretetteljes fogadtatásban volt részünk, bőséges vacsora, desszert és egyebek. Az elszállásolás után azonnal ágyba dőltünk, hogy kipihenjük az út fáradalmait.
Erdély - 2. nap
Annyi helyen voltunk, annyi mindent láttunk, annyi infót szedtünk ma fel, hogy a nap végére komolyan el kellett gondolkodnunk, mi is volt az első dolog, amit megtekintettünk. De megpróbálom dióhéjban, tömören összefoglalni a látottakat.
Az exkurziót Farkaslakán, Tamási Áron szülőházánál kezdtük, majd a sírjánál folytattuk, Korondon megálltunk a sóvágónál, Parajdon a sóbánya varázsolt el mindenkit, majd visszatértünk a korondi vásárba, onnan Szejke a 17 székelykapu, valamint Orbán Balázs síremléke következett, innen az Erdélyi miniparkot vettük irányba, majd a napot Székelyudvarhely nevezetességeinek megtekintésével zártuk. A szálláshelyen vacsi, majd táncház várt bennünket. Az idegenvezetőnk, Ernő kitett magáért.
Erdély 3. nap
Ma az eddigi legszebb napon vagyunk túl. A napi tervet ismét teljesítettük. Reggeli után útra keltünk, az első megállónk a Zetelaki víztározó volt! Innen tovább buszozva egy - két kép erejéig megálltunk egy kőfejtőnél. A nap fénypontja felfedezni a Gyilkos tavat és megismerni a történetét, de előtte megcsodáltuk a Békás szorost, ami Európa egyik természeti ritkasága. A kb. 20 perces séta a Pokol torkába tényleg egy életre szóló élmény volt mindenki számára a hatalmas 200-300 méteres szurdok alatt. Ezt követően 1,5 órát töltöttünk a Gyilkos tó körül, ahol megkóstoltuk a helyi specialitásokat is. Ezek után útba ejtettük még Gyergyószentmiklós örmény katolikus templomát, ahol a helyi atya látott el hasznos útravalókkal. A szállásra érve ismét a szokásos, többfogásos vacsi várta az éhes társaságot.
Erdély 4. nap
Egyetlen célunk volt a mai napon, hogy felérjen mindenki az 1801 méteres Madarasi Hargita csúcsára, és onnan csodálhassuk meg a gyönyörű kilátást! Reggeli után busszal indultunk Szentegyházra, ahol a helyi vállalkozó már várt a “csodajárgányaival”! Traktor húzta két kocsira ültünk fel mindannyian, és kétórás zötykölődés után felértünk a menedékházig. Már felfelé is hűvösödött az idő, viszont nem nagyon hittük el, hogy még májusban hóban fogunk turisztikázni. A látvány és a viszontagságok egy-két diákot megijesztettek a csoportból, de a mi diákjaink mindannyian nekivágtak 30-40centiméteres hóban, hogy felérjenek a csúcsra.
A Csúcsra érve a kopjafák és keresztek erdeje, fából faragott szobrok és sámánoszlopok, valamint kisebb és nagyobb kőrakások tanúskodnak arról, hogy a székely és magyar közösségek számára nagyon fontos zarándokhelyre érkeztünk. Megcsodáltuk a kilátást, gyönyörű képek készültek, majd a visszafelé út még kacifántosabb volt a csúszós havon. Visszafelé zötykölődés közben beteljesült az utolsó álmunk is Erdélyben. Az egyik domboldalon észrevettünk egy anyamedvét három kis bocs társaságában! Tisztes távolból videóztuk le hatalmas mackónkat. Nagy volt az örömünk és eme csodás élménnyel tértünk vissza este a szállásunkra, ahol a csorbaleves után erdélyi népi táncika zárta a napot.
Erdély 5. nap
Az utolsó nap korai pakolással indult. Reggeli után megköszöntük szállásadóknak, Ildikónak és Sanyinak a vendégszeretetét és útra keltünk. Első megállónk Székelykeresztúron volt, ahol Petőfi Sándor körtefájának történetét hallgattuk figyelmesen idegenvezetőnk, Ernő előadasában. E körtefa alatt szavalt utoljára Petőfi, majd Fehéregyházán látva utoljára egy fehér ingben eltűnt. Emlékét e helyen egy szobor őrzi. Itt szintén megálltunk pár kép erejéig. Következő és egyben utolsó megállónk Segesváron volt, ahol felsétáltunk az óvárosba. Itt megtekinthettük többek közt Dracula gróf szülőhelyét, a líceumot sajátos fedett lépcsőivel, az óratornyot, Segesvár büszkeségét, majd egy kilátóról megcsodálhattuk szinte az egész várost. Rövid búcsút vettünk az idegenvezetőnktől, Ernőtől és elindultunk hosszú utunkra, hazafelé. Az esti órákban érkeztünk meg szerencsésen Ipolybalogra, ahonnan a szülők szállították haza “rég” nem látott gyermekeiket!
