2011.11.08. - Sajó Sándor-emléktáblát avattak Jászberényben


„Sajó Sándor embernek és költőnek egyformán nagy volt. Emberi alakja néhány évtized multával el fog halványulni, költői egyénisége szoborszerűen állandó marad az utókor előtt” – írta a költő válogatott verseinek előszavában dr. Bartha József 1937-ben. Ezt a szoborszerű állandóságot – ha most éppen nem is szobor, hanem egy emléktábla formájában – próbálja a Palóc Társaság Sajó Sándor életének egyes állomásain kézzel foghatóvá tenni, azaz köztereken, iskolákban emlékeztetni az ipolysági születésű költőre, aki verseiben a szülőföldhöz való hűséget és a trianoni békediktátum következtében érzett fájdalmát énekli meg. A szülővárosban, Ipolyságon már látható egy Sajó-mellszobor, amely szintén a Palóc Társasághoz kötődik, 2011. november 8-án pedig Jászberényben, a Jászság fővárosában leplezték le Sajó Sándor emléktábláját az ottani Lehel Vezér Gimnáziumban. A Palóc Társaság segítőkész és aktív támogatókra talált a Keresztény Értelmiségiek Szervezetének jászberényi csoportjában, ill. a Jászok Egyesületében, akik a gimnáziummal együttműködve érték el, hogy a költő emléktábláját az elmúlt héten felavathattuk ott, ahol egykoron tanárként dolgozott. Sajó a délvidéki Újverbászról került ide tanárnak, ebbe a „poros, de legalább magyar” városba. Kellemes élmények kötötték őt e városhoz, megszerette a jászokat és a várost. A Lehel kürtjét is őrző alföldi kisváros ragyogó napsütéses őszi idővel fogadta a Palóc Társaság és a régió iskoláinak – az ipolybalogi és ipolynyéki alapiskola, az ipolysági egyházi iskola és az ipolysági állami gimnázium – népes csoportját, akik vendéglátóik jóvoltából megismerkedhettek a Jász Múzeum kincseivel, megtekinthették a barokk stílusban épült Nagyboldogasszony templomot, amelynek tornyán – az ipolybalogihoz hasonlóan – a Szent Korona másolata látható, majd a délután során részt vettek az avatóünnepségen is a gimnázium épületében. Az avatás és felszentelés délután kettőkor kezdődött Delényi Éva tárogatóművész játékával, majd az ipolybalogi Lőrincz Aranka Sarolta énekében gyönyörködhettünk. Ezt követte két jászberényi fiatal szavalata, akik egy-egy Sajó költeményt mondtak el. Közülük Palócz Dorina járt is már Ipolyságon, hiszen résztvevője volt a Palóc Társaság által évente megszervezett Sajó Sándor-szavalóversenynek. A Lehel Vezér Gimnázium igazgatója, Antics István úr köszöntője után Lenický Erik ipolybalogi diák citerán játszott el Ipoly menti népdalokat. Majd Z. Urbán Aladár avatóbeszéde következett, amelyben bemutatta a költőt, és méltatta költészetét. Külön kiemelte Sajó kapcsolatát Jászberénnyel. Ez után a gimnázium igazgatója leleplezte az emléktáblát, s Taczman András, a Jézus Neve Plébánia állandó diakónusa felszentelte azt. A koszorúzás után az ünnepség a tárogató hangjaival s a nemzeti himnusz eléneklésével zárult. Ezt követően kötetlen beszélgetés formájában ismerkedtek palócok és jászok egymással.

A megemlékezés kapcsán idézzük fel Négyessy László gondolatait, aki Elnöki beszédében, amikor a Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben levelező tagjává választotta Sajó Sándort a következőképp szólt hozzá: „Magyar lelked a művészet varázsával szólalt meg nemcsak szorosan vett hazafias költészetedben, fájdalmasan időszerű irredenta dalaidban, továbbá ünnepi ódáidban, hanem tisztán személyi élményekből fakadó költeményeidben is. Jól esett élveznünk ezt a tartalomban, nyelvben, formában igazán magyaros költészetet, de nem tévesztett meg bennünket költészeted tartalmi magyarsága. Mi költészetedben a művészi értékeket helyeztük mindenek fölé, a tartalom és forma benső összhangját, a költészet románcát, a nyelv muzsikáját.”

Az ipolybalogi diákcsoport tagjai a következő tanulók voltak: Dobos Alex, Huszár Ildikó, Tóth Benjámin, Dobos Sebestyén és Németh Márton. Ők valamennyien valamilyen versenyen, vetélkedőn vagy fellépés alkalmával képviselték az iskolát, s ezért vehettek részt a jutalomkiránduláson. Rajtuk kívül Lenický Erik, 9. osztályos tanuló – mint már fentebb említettük – szintén részt vett az emléktábla-avatáson, ahol citerajátékával szórakoztatta az egybegyűlteket. Kísérő tanárok: Németh Ágota és Molnár Barnabás.


Németh Ágota



Kapcsolódó dokumentumok