Kirándulás 6. - 7. osztály
Június 21-én sok szervezés és még több kétség után végre magvalósult a 6. és 7. osztály tanulóinak közös kirándulása Budapestre. Már az indulás izgalmas volt, hiszen volt, aki lekéste az Ipolybalogra tartó autóbuszjáratot, s egyben a kirándulást, volt, aki a sapkáját hagyta otthon, s volt, akit rosszul tájékoztattak az indulás időpontjáról. Mindezek ellenére végül is az összes tanulót összegyűjtöttük, s indultunk Budapest felé. Az autóbusz nagyon kényelmes, klimatizált volt, így az utazók kedve hamarosan megjött, sőt a csúcsra hágott.
Csúcsforgalmat, közlekedési dugókat elkerülve - sofőrünknek hála - gyorsan megérkeztünk Budára, ahová első megállónkat terveztük. A várbeli séta közben megcsodáltuk nemcsak a Mátyás-templomot, a Szent István-szobrot, a Sándor-palotát, hanem a gyönyörű kilátást is, amely a pesti oldalt tárta elénk teljes szépségében. A Magyar Nemzeti Galéria felé sétálva egy kisebb baleset
történt, ugyanis az egyik fiúnak elszakadt az erre a célra vásárolt strandpapucsa, így a további utat kénytelen volt mezítláb, pontosabban fél pár cipőben megtenni. A galéria előcsarnokában várakozva az egyik pénztáros néninek megesett Attilán a szíve, és látva szerencsétlenkedését, a segítségére sietett, mégpedig iratkapcsokkal összefogatta a papucs talpát a felső résszel. A galériában idegenvezetőnk is volt, mégpedig dr. Szabó Lilla művészettörténész, a galéria egyik főmuzeológusa, akinek értő kalauzolásával jártuk végig a kiállításokat. Sokat megtudtunk arról, mi az, amit egy festményen nemcsak nézni, de látni is kell és lehet, megcsodálhattuk a galéria legszebb történelmi témájú festményeit, és magával a képtár fogalmával is megismerkedtünk. A bő egyórás tárlatvezetés után megköszöntük a kalauzolást, majd gyors léptekel indultunk buszunkhoz, amely a Csodák Palotájához vitt bennünket. Ez szintén Budán található, mégpedig a Millenáris parkban. Jegyváltás után a fizika különféle ágainak - fénytan, mozgás, hang terjedése stb. -, jelenségeinek egyszerűsített és érthető magyarázatát kaptuk meg játékszerek, kísérletek segítségével. Itt nagyon jól elszórakoztunk, s lehet, hogy a két óra alatt valamit meg is tanultunk. Innen Buda másik végébe indultunk, s a hatalmas hőséget már a légkondicionáló berendezés sem tudta enyhíteni. Viszont a Tropicáriumban kellemes hőmérséklet és csodálatos látvány fogadott bennünket: a trópusi állat-, madár- és ízeltlábúfajok után szinte úgy tűnt, mintha beléptünk volna egy akváriumba, hisz mellettünk, a fejünk fölött cápák, ráják, különféle halfajok úszkáltak mindenfelé. A legnagyobb élményt a cápaetetés nyújtotta, pontosabban a két búvár jelenléte az akváriumban, mert a cápák nem voltak éhesek, így a kis halakat inkább a ráják fogyasztották el. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az egyik búvárnak csuklótól hiányzott a jobb keze. Mindenkiben ugyanaz a kérdés merült fel: ehhez vajon van-e közük a cápáknak? Az akváriumon kívül még a rájasimogató is nagy népszerűségnek örvendett. A Tropicárium megtekintése után nem hagyhattunk ki egy kis plázázást a Campónában, hogy minden pénzünket elköltve megnyugodva érhessünk az autóbuszhoz. Sajnos közeledett utolsó állomásunk. A Lágymányosi hídon keresztül Pestre értünk, s még megálltunk az új Nemzeti Színház épületénél. Megcsodáltuk a Művészetek Palotáját, felmentünk a kilátóként szolgáló zikkuratra, majd indultunk haza. Az út kellemes és vidám volt, ám a határátkelő felé közeledve hatalmas fekete esőfelhőket láthattunk. Ipolybalogra épp a vihar és felhőszakadás kezdetekor értünk, s így sokan bőrig ázva kerültek csak haza. Az esti híradó pedig arról számolt be, hogy mennyi eső esett Pesten, s mekkora szélvihar érte el a várost. Ezt mi szerencsésen megúsztuk, nekünk, szerencsére, csak a kellemes élmények jutottak. - a hatodik és hetedik osztály tanulói.
